Sötét lennék,....

Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,

lehullanék, ha Te nem vonzanál,

úgy tartasz engem óriás erőddel,

úgy húzol, mint egy mágikus fonál.

Megyek feléd, de soha el nem érlek,

bolygok körülötted, s önmagam körül,

bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,

s örök vonzásod szárnyain röpül….

Drága Pici Babám!

Mindig így hívtalak, és ma is így szólítalak. Nem búcsúzom, hiszen itt vagy, a részem vagy, elönt a forróság és érezlek, minden pillanatban tartasz engem.

Félelmetesen végtelen nyugalmat hagytál a szívemben, bizonyosságot, hogy ott vagy ahol lenned kell.  Magamat siratom, magam miatt jajveszékelek, mert minden érzékszervem epekedik utánad. Hiányzol a szememnek, hogy lásson, a fülemnek, hogy halljon, a bőrömnek hogy érezze a csodás ölelésedet. A lelkem és a szívem viszont Veled van csordultig tele…

Mélységes hálát érzek. Elsősorban miattad, hogy engem választottál édesanyádnak, hogy veled lehettem 18,5 évig, a körülöttünk élő csodálatos családomért, a barátainkért, a közösségért, amelyhez tartozunk az általad ránk zúduló szeretetért. Megmutattad Drága Kisfiam, hogy mekkora ereje van a szeretetnek, és hogy mi milyen gazdagok vagyunk mindnyájan.

Hálát érzek, hogy a legboldogabb ember voltál itt a Földön, akit ismertem, mosolyodat nem lehetett letörölni, minden napodat megtöltötted, egy perced sem volt hiábavaló. Mindent elértél, amit célul tűztél ki, megtaláltad az igaz szerelmet, csodálatos baráti kapcsolataid voltak, imádtátok egymást a testvéreddel, az unokatestvéreiddel, a családoddal. Magadat igazi sportemberként aposztrofáltad, és megadatott neked hogy sportemberként ragadott el az Úr maga mellé.

Egész nap tudnék hozzád szólni, ahogy eddig is folyamatosan mondtam nektek a magamét. Azáltal, hogy a szemem nem lát, én ugyanúgy beszélni fogok hozzád, bár lehet, hogy mostantól már én kérdezek és te válaszolsz nekem.

2021.06.21-én SZENT IVÁN éj napján, a nyári napfordulón léptél át az örök életbe, amikor leghosszabb a nappal, a fényt ünneplik a természeti népek, és temetik a sötétséget. Iván nagyapám születésnapján, akire megszólalásig hasonlítasz.

Emlékszel? Mindig azt mondtam nektek, hogy az élet értelme a méltóság! Te megértetted Viktor, amit én csak most értettem meg. Nem a földi badarságokhoz és a magunk értékrendjéhez kell méltónak lennünk, hanem ahhoz, hogy bármelyik pillanatban méltóak lehessünk az örök életre. Te nem kockáztattál, indulásra kész voltál minden pillanatban! Viktornak hívnak, győztes vagy, most is győztél! Szeretlek Téged örökké!

Anya