Ne engedj meghalnom....

Szabó T. Anna

Ne engedj meghalni,
engedj, hogy szeressek, 
engedj, hogy a résen
időnként belessek:
egy perc örökélet, 
egy perc az öröklét -
beragyog a fényed,
érzem, hogy török szét
százezer darabra,
s összeraknak újra -
örökös jajongás 
örök alleluja.
Ne engedj meghalnom,
lelkem tartsd a fénybe,
mártsd az élő létbe,
ne a sötétségbe,
erő van énbennem,
mint a csillagokban,
csak a te kezedtől
keltem és ragyogtam.
Ne engedj meghalni,
emelj át magaddá,
mindig fényesebbé,
örökké szabaddá.
Hála néked, hála,
öröklét virága,
űri szirmok éle,
élet édessége.
Hála néked, hála,
a halál halála
a te fényességed,
a te édességed -
életből a létbe
felszáradó pára.

( Szabó T. Anna)