Csergő Júlia: Angyal-fiú

Távolról érthetetlen a fájdalom,
Közelről mérhetetlenül fáj nagyon.
Ezer gondolat kavarog bennem
Megszólalni mégsem menne.

Nevetéssel teli osztály, 
Többet nem ugyanaz már.
Tátongó üresség marad
Angyal-fiú hiánya miatt.

Kik eddig az angyalokat emlegettük
Észre sem vettük, hogy itt járt közöttünk
Léptei bearanyozták a napot
Most visszhangja elrontja az összes holnapot.

Bár itt lennél, bár itt lennél egy utolsó szóra,
De már csak fentről vigyázol a földi utazókra.
Múltban s jövőben rád mindig csak felnézni tudunk,
Az ember tőled folyton csak tanult. 

Most mondanád, hogy fel a fejjel,
Az élet nem örökre múlik el.
Érted leszek mindenkor ember,
Hogy Téged sose feledjünk el!